Nahát! Működik!

A mai vacsora megfelelne minden óvodás vágyálmának: vaníliás porpuding égetettcukros gyümölccsel. Egyszerű, gyors, marhaédes. Aki azt gondolná, hogy ez tulajdonképpen édesség, annak igaza van, viszont ha salátát és gyümölcstálat lehet vacsorázni, joghurtot meg pláne, akkor ezt is. Legalább meleg.

Hozzávalók:

• pudingpor
• tej
• cukor
• gyümölcs

Nem vacakoltam a pudingfőzéssel (egyszer leírom milyen az igazi, nem poros főzött puding, ígérem, de az nem sufnituning rovat lesz), gyorsan megvoltam vele: mikrohullámú sütőben öt-hat perc alatt kész. A pudingport tejjel és ízlés szerint kis cukorral csomómentesre keverjük, jénaiba öntjük és betesszük a mikróba kettő percre. Ha csenget, habverővel vagy amivel csak akarjuk megkeverjük, majd ismét ugyanannyi időre tesszük vissza, később csak egy-egy percre. Ne ijedjünk meg mikor kivesszük és a széle már sötét és rezgős, középen meg folyik: ezért kell keverni. Nagy előnye ennek a módszernek az időtakarékosság és az odaégetés veszélyének minimalizálása.

Őszibarack és alma volt itthon, így azokat vágtam vékony szeletekre és az előzetesen serpenyőben vaj társaságában megpirított cukorba forgatva sütöttem még kicsit, míg szép barna színük nem lett. 

Miután összekanalaztam a pudingot a gyümölccsel és a serpenyő aljában még maradt némi cukros lé bekiabáltam a szobába: "karamellt öntsek rá?". Természetesen lelkes igen volt a válasz, így újabb két evőkanál cukrot dobtam fel a tűzre egy mogyorónyi vajjal, ami utóbbi az egész ízét, színét, állagát selymesíti és lágyítja kicsit. Cukor pirításakor a nagykönyv szerint nem szabad kevergetni, csak rázogatni az edényt, bár szerintem a fakanál itt is kényelmesebb. Ízlés szerint pirítsuk és vigyázzunk, ha túlsütjük keserű lesz. 

Sosem várom meg, míg a puding megdermed, melegen szeretem, folyósan, mint a sodót.